|
Megoldás a globális vízhiányra?
Ana 2008.03.03. 13:25
A következő cikket ennek az üzenetnek a kíséretében küldte nekem Ispán Péterné 'Henci': Szia Ana! Nemrégiben szörföltem a neten és erre az érdekes cikkre bukkantam, azóta készülök elküldeni neked, de valahogy csak most jutottam el idáig. Röstellem... Nem tudom te megfordulsz-e olyan oldalakon ahová ezt esetleg ki lehetne tenni, hátha mi józan emberek is tudnánk tenni a Föld és élőlényei elpusztítása ellen. Ha így van előre is köszönöm a segítséget. :) Henci :)
Miközben Ausztrália sómentesítő telepekkel kívánja megoldani a kontinens egyre égetőbb ivóvízproblémáját, addig a WWF új tanulmányában arra figyelmeztet, hogy a költséges, energiaigényes és környezetszennyező eljárást csak a legvégső esetben szabadna alkalmazni.
Az ausztráliai Victoria állam tervei szerint 2011-re helyeznék üzembe azt a sókivonó telepet, amely a tenger vizét felhasználva oldaná meg a kontinens második legnagyobb városának égető ivóvízgondjait. A közel négy milliárd dolláros projekt a kormány reményei szerint megoldást jelenthetne az immáron több mint hat éve tartó szárazságra is. Az ausztrál központi kormányzat egyébként maga is hasonló módon próbálja meg kezelni az ivóvízhiányt: a tervek szerint évente 150 milliárd liter tengervizet alakítanának át a kontinensen iható vízzé.
Sómentesítő telepek léteznek már az Egyesült Államok déli államaiban (így elsősorban Kaliforniában és Floridában), Spanyolországban, Kínában, sőt, a vízhiány mellett egyéb konfliktusokkal terhelt Gáza-övezetben is. Míg azonban Spanyolországban a sómentesített vizek 22 százalékát például öntözésre használják, addig a Gáza-övezetben éppenhogy csak ki tudják vele elégíteni a lakossági igényeket.
2010-re az alig negyven kilométer hosszú és 15 kilométer széles Gázai-övezetben már több mint 2,5 millióan élnek majd – ennyi ember számára kell az ivóvizet biztosítani. A Science Daily tudományos portálnak nyilatkozó izraeli Avner Vengosh szerint az övezetben nem is a víz hiánya okozza a legfőbb gondot, hanem annak minősége. Óvatosságra int azonban a WWF: a sós tengeri víz átalakítása igencsak energiaigényes folyamat, így az üvegházhatású gázok mennyiségének további növekedését okozza. A tengerpart élővilágának sérülésén túlmenően komoly probléma az is, hogy mit kezdjenek a kivont sóval.
Jamie Pittock, a WWF Globális Ivóvíz Programjának vezetője a Science Daily-nek nyilatkozva hozzátette: „A sótalanító telepek pontos környezeti hatását egyelőre nem ismerjük, de nem szabad hagyni, hogy ugyanúgy járjunk, mint a duzzasztó erőművek megjelenésekor az ötvenes években. Abban az időben gombamódra szaporodtak a duzzasztóerőművek, ám előzetesen senki nem mérte fel, hogy milyen károkat okozhatnak a természetben.”
Nem áll meg a pazarlás
Ger Bergkamp, a World Conservation Union tagja az AP hírügynökség beszámolója szerint ugyanakkor némileg optimistább a sómentesítő telepek környezeti hatását illetően. Jelenleg egyelőre olyan kevés ilyen jellegű telep működik (a WWF becslése szerint világszerte ezer ilyen telep van), hogy azok jelentős mértékben nem befolyásolják bolygónk klímáját.
Az ökoszisztémára már kétségkívül nagyobb hatással vannak ezek az üzemek, ám Bergkamp szerint akkor sem bezárásukon, sokkal inkább negatív hatásaik kiküszöbölésén kellene gondolkodni. Pozitívum például, amikor a sómentesítő üzemekben keletkezett hőt hasznosítják elektromos áram termelésére, ahogy azt teszik többek között Szaúd-Arábiában.
A WWF tanulmánya szerint mindenesetre a sómentesítés csak végső megoldásként jöhetne szóba. Napjainkban sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy hogyan csökkentsük a feleslegesen elpazarolt víz mennyiségét, illetve hogy az egyszer már felhasznált vizet miként lehetne újrahasznosítani. A természetvédő szervezet szerint a sómentesítő telepeket látva az emberek továbbra sem érzik majd szűkös erőforrásnak a vizet, így nem is lesznek motiváltak abban, hogy véget vessenek pazarló felhasználásának.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
