Rengeteg árva, kidobott kutyus vár otthonra, segítségre.Fogjunk össze, és segítsünk rajtuk!
Jön a hideg. Ha bármivel tudsz, segíts az árva sorsra jutott kutyusokon! Sok kicsi sokra megy, bármilyen apróság életet menthet! Kutyatáp, plédek-takarók, ól vagy ahhoz való anyag, nyakörv, póráz, hozzájárulás az oltásokhoz, kezelésekhez... Vagy bármi, ami használható, etethető! Zsúfoltak a menhelyek, a pénz kevés, a rászoruló négylábú egyre több, a kilátástalanság egyre nagyobb. Nyomasztó.
A kutya az ember legjobb barátja... Miért kell szenvednie?
Az állatvédők, önkéntesek emberfeletti küzdelmet folytatnak az ember által megkínzott, megnyomorított, kidobott kutyák megmentéséért. Csak bennük van jóérzés? Csak ők küszködnek sírással, fájdalommal, dühvel, amikor ilyesmivel szembesülnek? Remélem, hogy vannak még rajtuk kívül is szép számmal jó emberek. És talán egyszer változni fog valami, hogy négylábú barátainknak ne kelljen többé félniük, szenvedniük…
Tudjátok milyen látni a farkcsóválást, a bizalmat a szemükben az EMBER iránt? Lenyűgöző, hogy milyen ragaszkodóak, odaadóak, hálásak, és önfeláldozóak. Szeretetből és rajongásból akár az életüket adnák értünk, a végsőkig védelmeznének, mert ilyen nemes lelkűek.
Az állatokról Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.
(Márai)
"Minden etika nagy hibája az, hogy csak az egyik embernek a másikhoz való viszonyával foglalkozik. Valójában arról van szó, hogyan viszonyul a világhoz és minden élethez, amivel kapcsolatba kerül. Csak akkor viselkedik etikusan, ha a növények, az állatok és az emberek élete egyaránt szent előtte, és szükség esetén bármelyikük segítségére siet.”
(Albert Schweizer)
Minden segítséget hálásan köszönünk a kutyusok nevében!
"Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!
Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
Egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
