Az emlősök egyötödét a kihalás fenyegeti

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legújabb Vörös Listája szerint a világ emlőseinek megközelítőleg egy ötödét a kihalás veszélye fenyegeti. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a természetvédelmi erőfeszítések eredményesek: a különösen veszélyeztetett emlősök öt százalékát sikerült így megmenteni.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) elkészítette a legújabb Vörös Listát, amely veszélyeztetettség szerint rangsorolja a Földön található fajokat. A lista 44838 fajt sorol fel, melynek 38 százaléka tartozik abba a különösen veszélyeztetett csoportba, amelyeket kihalás fenyeget.

A lista szerint 188 különösen veszélyeztetett emlős él ma, közéjük tartozik például a párduchiúz is, melyből alig százat tartanak ma számon, a kúposfejű delfin, a narvál és a fakúszó kenguru is. A kétéltűek 32 százaléka került a kihalás szélére, vagy tűnt már el a Föld színéről.

A 450 veszélyeztetett emlős között megtaláljuk a tasmán ördögöt (Sacrophilus harrisii), amelynek az egyedszáma egy rákbetegség miatt az utóbbi tíz évben hatvan százalékkal csökkent. Ugyancsak veszélyeztetetté vált a vizes élőhelyek csökkenése miatt a Délkelet-Ázsiában élő halászmacska (Prionailurus viverrinus), valamint a kaszpi fóka (Pusa caspica) is. Utóbbinak a populációja az utóbbi tíz évben 90 százalékkal csökkent a túlzott vadászat és az élőhelyek zsugorodása miatt.

A Vörös Listára került fajok felsorolásából kiderül, hogy az élőhelyek csökkenése és eltűnése, a természet kizsákmányolása, a szennyezés és a klímaváltozás miatt csappan meg leginkább a fajok és azok egyedeinek száma. A világ emlőseinek mintegy 40 százaléka kénytelen beérni kisebb élettérrel, ezeknek az állatoknak legtöbbje Közép- és Dél-Amerikában, Nyugat-, Kelet és Közép-Afrikában, Dél-, és Délkelet-Ázsiában, valamint Madagaszkáron él.

Jó hír a rosszban, hogy a természetvédelmi erőfeszítések a jelek szerint eredményesek: a kihalástól menekült meg az emlősök öt százaléka. A visszatelepítési programok segítségével élhet tovább a vadonban például a feketelábú görény (Mustela nigripes) valamint a vadló (Equus ferus) is. Az afrikai elefántok száma is nőtt az utóbbi időben, mivel a hatóságok egyre szigorúbb intézkedéseket hoznak az elefántcsont-kereskedelemről.

„Minél többet várunk, annál nehezebb lesz a fajokat a kihalástól megmenteni. Tudjuk, hol, milyen fajok veszélyeztetettek, ismerjük a fajok számára leginkább veszélyes tényezőket. Nem nézhetjük az eseményeket tétlenül.” – mondja Magyar Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. – „Ezért kell a Vörös Listát a hatóságoknak, a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek a döntéshozatalnál figyelembe venni.”

Kapcsolódó anyagok

• Cikkek:
• Fajok és élőhelyek