Vizes doktorok

Szia Anita!

Mikor Dr. Oláh Andorhoz jártam természetgyógyász tanfolyamra, mindig csodálattal hallgattam, ahogy a vízről, és annak rendkívüli hatásairól mesél. Szeretném veletek megosztani egy nyolcvanas-évekbeli előadási anyagát, amely a mostani trend szerint "retro"-nak számítana, ám én úgy érzem, hogy manapság is nagyon aktuális a kérdés, és az azóta eltelt több mint húsz év mit sem csorbít az aktualitásán.

A jó víz nemcsak ivókúraként, hanem külsőleg alkalmazva is orvosság. Egy földműves, Vincenz Priessnitz (1799-1851) és egy katolikus pap, Sebastian Kneipp (1821-1897) érdeme, hogy újra felfedezték a vízkúra gyógyító hatását, és kidolgozták az alkalmazásmódokat is. Gräfenbergben, Priessnitz szülőháza előtt ércszobor látható, amely egy parasztembert ábrázol magasra emelt öntözőkannával a kezében, amelyből víz ömlik egy kőmendencébe. Az emlékmű talapzatára csak egyetlen szót véstek: Priessnitz. Nem szimbolikus ez az ábrázolás, mert bizony segítő legényeivel együtt ő maga is keményen dolgozott, hogy az általa 1829-ben létrehozott gräfenbergi vízgyógyintézetbe összegyűlt betegeket hidegvíz-kúrával kezeljék. Itt ugyanis a zuhany nem a csapok elfordításával működött, hanem – kezdetben – magasra emelt öntözőkanna rózsája képviselte a zuhanyt. Később a hegyoldal egy kiszögellő pontjára hordókat állítatott fel, s ezeket éjszakánként segítőtársaival együtt telehordta vízzel. Reggel a betegek összegyűltek a hordók alatt, Priessnitz és segédei pedig vödrökből öntötték rájuk a hidegvizet. Ezt a "zuhanykezelést" 1826-ban vezette be, addig a gyógykezelés kizárólag hideg vizesborogatásból és vizes lemosásokból állt. Később a zuhanyon kívül részfürdők (ülő-, fej-, láb-, szemfürdők), izzasztó göngyölések is szerepeltek a terápiában.

Tanulságos a betegek napi programjának a végigkövetése.

• Hajnali 4-kor volt az ébresztő.

• A betegeket gyapjútakarókba csomagolták, hogy jól kiizzadják magukat.

• Fél-egyórányi izzadás után hideg kádfürdő következett. Priessnietz utasítása így hangzott: "Addig fürödjetek, izzadjatok és igyatok, amíg az kellemes érzéssel jár, egy másodperccel sem tovább." Általában 6-8 percig tartott a hidegvizes kádfürdő.

• Fürdő után erőteljes ledörzsölés és séta következett az átmelegedés végett.

• 9 órakor közös reggeli: vaj és feketekenyér.

• Reggeli után a beteg a félórányi járóföldre lévő zuhanyhoz sétált. A zuhanyozás 2-5 percig tartott.

• Az ezt követő ebéd alatt Priessnitz a betegek minden kérdésére készségesen válaszolt. A húst, a szeszesitalt, a kávét és a fekete teát száműzte az étrendből.

• A délután részfürdőkkel, vizes ruhában tett hosszabb sétákkal telt el.

• A vacsorát este 7-kor fogyasztották, amely ugyanolyan egyszerű volt, mint a reggeli.

• Vacsora után szavalatok, közös éneklés és zenélések zárták a napot

• Este 9-kor feküdtek le. A betegek kis faházakban laktak, és szalmazsákokon aludtak. A betegszobák berendezése igen egyszerű volt.

A fent felvázolt kórházi állapotok a mai egészségügy szemével "áldatlan"-nak minősülnének, a betegek mégis jóval nagyobb számban távoztak gyógyultan Priessnitz vízgyógyintézetéből, mint a mai modern kórházakból.

A szűkszavú Priessnitz sajnos nem foglalta írásba a tapasztalatait és a tanait, orvos és természetgyógyász kortársai, betegei és tanítványai örökítették meg azokat. Azt a hippokratészi nézetet vallotta, hogy a testnedvek megromlása, összetételének és keveredési arányainak zavarai okozzák a betegségeket. A megbomlott egyensúly helyreállítása, és a kóros nedvek és salakanyagok kiürítése a gyógyítás legfőbb célja. Elképzelése szerint mindez az izzasztással, az intenzív zuhanyozással, a bőséges forrásvízfogyasztással valamint a szabadban való mozgással elérhető. A gyógyszerek mérgező hatását elkerülendő, a betegei a kúra alatt nem szedhettek semmilyen gyógyszert. (Felhívom a figyelmet!!!, hogy ő már 180 évvel ezelőtt felismerte azt, amit mi még mindig nem vagyunk hajlandóak elfogadni…)

Priessnitz 1824-ben kezdte meg a vízzel való gyógyítást, miután saját betegségét (többszörös tüdőt átfúró bordatörés) az orvosok gyógyíthatatlannak nyilvánították, ennek ellenére ő vízkúrával meggyógyította. Gyermekkori élményei is hozzájárultak ahhoz, hogy vízkúrás módszerét kialakítsa. 12-13 éves korában tehenet legeltetett egy forrás közelében. Puskalövések dördültek el, és nemsokára egy sebesült őz sántikált a forrás felé. Kinyalogatta sebét, és csörgedező vízbe feküdt. Aznap és a következő napokon az őz többször megfürösztötte a sebét. Egyre ritkábban tért vissza, majd a végén elmaradt. Nyilván teljesen meggyógyult. Ekkor lett először figyelmes Priessnitz a víz gyógyító erejére.

Vízkúrájának a híre hamarosan túlszárnyalta a környéket, a gyógyulni vágyó emberek özönlöttek hozzá. Az 1840-es években sikeres gyógyító munkájáért császári kitüntetést kapott, és még egy nagy ünnepséget is rendeztek a tiszteletére. Ez az elismerés nagy elégtételt jelentett ahhoz képest, hogy 1826-ban még kuruzslóként a bíróság elé állították. Azzal vádolták, hogy "boszorkányport" kever abba vízbe, amellyel a betegeket gyógyítja, ezért gyógyulnak csak meg a súlyos és halálos betegek. Elkobozták tőle "bűnjelként" a hidegvizes lemosásokhoz használt szivacsait, és "szakértő" bécsi orvosprofesszorok keresték apróra vágott darabjaiban a bűnjelet.

Ennek ellenére az orvosok közt is jócskán akadtak hívei, de természetesen támadói is. A támadások ellenére sokan keresték fel a szkeptikusok közül is a módszere tanulmányozása végett, és a vízkúra népszerűsége egyre nőtt. Hidrofil társaságok alakultak, vízgyógyintézetek létesültek, vízgyógyászati folyóiratok indultak, és a vízgyógyászok kongresszusokat tartottak. Kiemelkedik közülük Wilhelm Winternitz (1834-1917) bécsi orvos, aki élete végéig tanulmányozta a víz élettani hatásait, tanulmányokat és a mai napig is helytálló könyveket írt róla. Bécs mellett vízgyógyintézetet nyitott, majd 1899-ben a bécsi egyetem professzorává nevezték ki.

Priessnitz nem ragaszkodott mindvégig dogmatikusan a tanaihoz, képes volt belátásra, és változtatásra. Később langyosabb és kellemesebb hőmérsékletű fürdőket is rendelt, mert belátta, hogy egyeseknek a hideg zuhany ártalmára lehet. Utóda Schindler azzal mentette mestere hibáját, hogy hegylakó lévén a városiak gyengeségét csak puszta elpuhulásnak, elkényeztetésnek vélte, és ha magán és a környékbelieken fényes eredményeket ért el a nem temperált jéghideg vízzel, akkor úgy vélte, hogy egy kis szoktatás után a városiaknak is fog vele használni. Ő soha sem élt nagyvárosban, tehát fogalma sem volt a túlcivilizációról, amelyet a városiak már hajlamként örökítettek generációról generációra.

Priessnitz vízgyógyászati módszereit a mérséklet jegyében Sebastian Kneipp tökéletesítette, aki végletes kúrák helyett a mérsékletet valósította meg. Az én végrendeletem című művében így fogalmazta meg alapelvét: "Ez a gyógyítás igazi művészete: se túl sokat, se túl keveset, se túl gyakran, mindent a maga idejében." Kneippre nemcsak a mérséklet volt a jellemző, hanem az is, hogy vízgyógyászatot kiegészítette gyógynövénykúrákkal is, azaz "feltalálta" a természetgyógyászatot. Testamentumában külön fejezetet szentelt a gyógynövényeknek, és azt is felsorolta, hogy milyen gyógynövényeket tartalmazzon a házi gyógyszertár. Emellett étrendváltoztatást is javasolt a betegeinek: lebeszélte őket az állati fehérjékről és a húsról, és előnybe részesítette a zöldfőzelékek és a gyümölcsök fogyasztását. Nagy szerepet játszott étrendjében a fekete kenyér, a csalánleves, a gyermekláncfű-saláta, a savanyú káposzta és a bélflóra javító aludttej. A fehérkenyér élvezetét teljesen eltiltotta, és élesen támadta a liszt finomítását. Hadat üzent a húslevesnek, vele szemben a borsó-, lencse-, bab-, rizs-, gríz-, burgonya- és zöldséglevest részesítette előnyben.

Kneipp szerint a betegségek oka az, hogy a test bizonyos részein rossz vér keletkezik, amit megszüntethetünk vízfogyasztással, célirányos étkezéssel, és gyógynövényekkel. Gyakorlatilag feltalálta a méregtelenítést.

Másik alapelve az volt, hogy csak előzőleg jól felmelegített testen szabad alkalmazni a hidegvíz-kúrát, és csak addig, amíg a beteg el nem kezd fázni. Ha jól belegondolunk, akkor a szauna, és az ősmagyar izzasztókunyhós gyógyítás is ezen az elven alapul.

Vízgyógyászati tapasztalatait saját maga gyógyításával szerezte meg, ugyanis a dillingeni teológiai tanszéken tanult papnak, és a szigorú és megvonó életmód, valamint a túlhajszoltság miatt annyira legyengült a szervezete, hogy gyógyíthatatlan tüdőbaja alakult ki. Ekkor került kezébe Hahn: A hideg víz gyógyerejéről című könyv, amelynek utasításait betartva sikerült kilábalnia a betegségéből. Ami rajta segített, azzal szenvedő embertársain is segíteni akart. Midőn papként Wörishofenbe került, vízkúrájával kapcsolatos gyógyító sikereinek híre egyre inkább elterjedt és tódultak hozzá a gyógyulni vágyók.

Ő maga így nyilatkozott életpályájáról: "Jóllehet, mindig arra törekedtem, hogy korlátok közé szorítsam orvosi működésemet – hiszen pap vagyok -, egyre több beteg ostromolt. Kezdetben otthon végeztem a kezeléseket, de hamarosan kevésnek bizonyult a hely, úgyhogy két fürdőépületet kellett emeltetni, egyet a férfiaknak, és egyet a nőknek, ahol a kezdetekben unokáim és rokonaim dolgoztak. Mivel egy idő után ez is kevésnek bizonyult, még két fürdőházat emeltetünk, majd később egy ötödiket is a lelkészek számára. A beteg gyermekek részére építettünk egy gyermekotthont, ami 20 gyerek befogadására volt alkalmas, 30 gyermek teljesen ingyen részesül itt a kezelésben. A lakosság is hasznát látta a hírnévnek, mert betegeket szállásoltak el. Jelenleg már 8 orvos tartózkodik itt, két svájci, egy holland, egy kanadai, két német és egy cseh. Rajtuk kívül több orvos is jár ide tanulni. Ami engem illet, én sohasem hívtam magamhoz sem betegeket, sem orvosokat."

Schalle így ír róla a Kneipp-kúra című munkájában: "E nemes ember hírneve az egész világon elterjedt. Hihetetlen gyógyeredményeit mindenütt, minden országban és minden égöv alatt elismerték. Sebastian Kneipp példátlan népszerűségéről a mai nemzedéknek fogalma sincs. 1897. június 17-én – amikor Kneipp 77. életévében meghalt – tűnt csak ki, mily szeretetnek és megbecsülésnek örvendett a természetes gyógymódok úttörője, a szegények és a betegek fáradhatatlan jótevője. Halálának híre futótűzként terjedt el a világ minden részébe."

Kneipp halála után néhány évtized alatt a Kneipp-kúra a modern orvostudomány szerves részévé vált, elsősorban a német nyelvterületen. Pedig nálunk is, akár a fürdőszobában, kertben, parkban, réten is lehetne alkalmazni, ha egy kicsit komolyabban vennénk. A németek valóban komolyan veszik. Pontosan és rendszeresen végzik a Kneipp-kúrákat, és nem törődnek azzal hogy vajon mit szólnak hozzá mások, ha mezítláb szaladgálnak a harmatos gyepen. Az is igaz ugyan, hogy ott annyira közismertek a természetes gyógymódok, és a Kneipp-kúra jótékony hatása, hogy inkább társul szegődnek valakihez, minthogy csúfolják.

Legfontosabb betegségmegelőző és immunerősítő Kneipp-módszerek:

1. Mezítlábas kúrák: Kneipp szerint a mezítláb járás az, ami a legjobban kapcsolatba hozza szervezetünket a földdel, és annak gyógyító energiáival. Nem csak a vérkeringést szabályozza, hanem az egész alhasra is hatással van. A reggeli harmatos fűben való járás nem csak a vérkeringést serkenti, hanem a talpon található nagyszámú izzadságmirigyet is fokozott munkára és kiválasztásra serkenti, ezáltal salaktalanít, javítja az anyagcserét és az emésztést, többek közt a migrént is megszűnteti. Tolsztoj például a nap legnagyobb részét mezítláb töltötte nem törődve egyes arisztokraták gúnyolódásával. Kneipp reggel felkelés után, és este lefekvés előtt közvetlenül 5 perctől fél óráig tartó mezítláb járást ajánl a harmatos fűben, vagy földön

2. Kneipp taposó: ez a kiváló módszer nem más, mint a vízben járás. Lábikráig vagy féllábszárig érő hideg vízben kell járni, vagy egyhelyben járni úgy, mint a gólya a réten, mindig magasra kiemelve a lábfejet teljesen a vízből. Egy perccel kezdjük, de ha hozzáedződtünk, felmehetünk akár 6-7 percig is. Leghatásosabb akkor a módszer, ha kavicsos medrű jéghideg patakban, vagy bármilyen természetes vízben végezzük a taposást. Fontos, hogy előtte legyen jól kimelegedve, vagy felhevülve a szervezet. Valamire való szaunákba a jeges merülődézsa mellé Kneipp taposót is építenek, amely kavicsos patakmedret szimulál. Mellesleg ez a gyakorlat otthon a fürdőkádban is elvégezhető. Edző, méregtelenítő hatású, kedvezően hat a vesékre, meg lehet vele előzni a felfázásos és húgyúti betegségeket, és a nőgyógyászati alhasi görcsöket, megkönnyíti a légzést, enyhíti az asztma tüneteit, megszünteti a felfúvódást, enyhíti a fejfájást.

3. Mezítlábas hóban járás: Kneipp: Vízkúrám című könyvében leír egy esetet, amikor fogfájást 5 perces intenzív hóban járás szüntetett meg. Hozzáteszi: sohasem szabad hóban járni, ha az egész test nincs alaposan felmelegedve, vagy felhevülve. A hóban járás után szintén intenzív melegítés szükségeltetik. Én például imádok olyan helyen szaunázni, ahol télen ki lehet szaladni a hóba. A hóban járás egyébként erősíti az immunrendszert, megelőzhetőek vele a megfázásos betegségek, fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatású.

4. Meleg lábfürdő: A kb. 38 fokos víz legalább fél lábszárig érjen. Akkor javasolják, ha a hideg láb akadályozza az alvást, valamint vese, húgyhólyag, medencei szervek gyulladásánál, a garat a gége és a nyak, az orr és a fülgyulladásainál is hatásos lehet. A lábfürdő időtartama ne haladja meg a 10-15 percet.

5. Váltakozó lábfürdő: Az egyik mosdótálba vagy vödörbe 38 fokos vizet teszünk, a másikba pedig hideget. Két-három perces meleg lábfürdő után 10-20 másodperces hideg, majd ismét meleg következik 3-4-szer váltogatva. Kiváló immunerősítő, méregtelenítő folyamatokat beindító, keringésnormalizáló, visszérellenes, enyhíti a légúti betegségek tüneteit.

6. Fejgőzölés: Gyógynövényfőzettel telt gőzölgő edény fölé kell hajolni, miközben a felsőtestet beborítjuk egy vászonlepedővel. A gőzölés addig tart, amíg száll a gőz. Utána fontos a hidegvizes lemosás. Számtalan betegséget és tünetet gyógyíthatunk és megelőzhetünk vele a gyógynövényfőzettől függően. Legismertebb változatai a kamillás gőzölés gyulladások esetén, kakukkfüves gőzölés köhögéskor, levendulás gőzölés fejfájás és álmatlanság ellen, borsmentás gőzölés orrdugulás esetén.

7. Szénában izzadás: Kneipp atya nagyon ajánlotta izzasztókúraként a sok gyógynövényt tartalmazó szénában fekvést a reumás betegeinek. A "szénafürdő" egyszerűen megvalósítható: belebújunk a szénaboglyába, amiből csak a törülközővel védett fejünk látszik ki. Tíz perc múlva megindul az izzadás, ami egyre fokozódik az egész test felületén, salakanyag kiürítést kiváltva. Félórányi izzadás után meleg szobában egy órás pihenő következik, majd zuhanyozzunk le fokozatosan lehűlő vízzel. Edzettebbek a szénából való kibújás után azonnal lemoshatják az egész testüket hideg vízzel. 12-20 napos szénakúrákat tarthatunk. Tulajdonképpen ez a módszer nem más, mint a gyógynövényaromás infraszauna őse.

Baráti üdvözlettel,

Antal Vali
bionom hatóanyagelemző
www.antalvali.hu